A nagykőrösi Omega-klub, amelynek
működése az 1969-1972 közötti évekre tehető, s az akkori megyei újságon túl
(Pest Megyei Hírlap) sajnos nem jutott túl a híre. Az osztályunknak azonban
komoly köze volt ehhez, méghozzá Molnár Sala és személyemen keresztül. A klub alapításához szükség volt még az eggyel föntebbi osztályba járó Borsai
Endre valamint Czira Lídia közreműködésére.
Tehát 1969-et írunk, már megjelent a
Trombitás Frédi nagylemez, s egész nyáron a Régi csibészek meg a gyönyörűséges
Naplemente szólt az akkori két rádióból (Kossuth. Petőfi). Előtte levő évben
Nagykőrösön, az ottani művelődési házban is koncertet adott az Omega, még
Wittek Máriával, a Trombitás Frédi LP, meg a korábbi sikeres kislemezek
anyagaiból. Mecky ritmusgitárt is kézbe fogott, bár már akkor is jóval többet
énekelt. Ez volt egyébként az első és mindmáig utolsó nagykőrösi Omega-koncert.
Vártuk, nagyon vártuk a karácsonyi időszakra beharangozott Tízezer lépés
albumot, és szombat esténként olykor ellátogattunk a helyi Toldi Miklós
Élelmiszeripari Szakközépiskola KISZ-klubjába (nem kell röhögni, akkor az volt)
és hol ilyen, hol olyan zenéket hallgattunk. Ezeket akkoriban – a maihoz képest
persze borzalmas minőségben – magnóval rögzítettük, középhullámról – ki a fenét
érdekelte a minőség, ha ZENE volt. Na, az Omega akkor is ZENE volt, minden
tekintetben zene.
Az Omega egy budapesti koncerten
Borsai Endre fejéből pattant ki a
gondolat, hogy ha már ennyire szeretjük (akkoriban inkább azt mondtuk volna:
imádjuk) a zenéjüket, miért nem alapítunk egy Omega-klubot? El is mentünk a
KISZ-titkárhoz (Czira Lídia) előadtuk az ötletet, s azonnal zöld utat kaptunk.
Endre valahogy és valahonnan megszerezte az együtteshez tartozó Adamis Anna
levélcímét, és levelezésbe kezdtünk. Ezt az engedélyt is megkaptuk! Közben
megjelent a Tízezer lépés, rongyosra hallgattuk ezt is, s a többi, időközben
előkerült angol nyelvű Rolling Stones-nótákat tartalmazó kislemezeket is (Bus
stop, Paint in black, stb.)
Aztán 1970-ben, március 19-én, Nagykőrösön, az ottani művelődési házban két
koncertet is adott az Omega, még Wittek Máriával, a Trombitás Frédi LP, meg a
korábbi sikeres kislemezek anyagaiból. Mecky ritmusgitárt is kézbe fogott, bár
már akkor is jóval többet énekelt. Ezek volt egyébként az első és utolsó
nagykőrösi Omega-koncertek. A már működő nagykőrösi Omega-klub képviseletében
Saláva és Háry Miklóssal - meg a többi Omega-kub taggal - természetesen belátogattunk az öltőzőbe, és egy
bádogdobot adtunk át az aznap névnapját ünneplő Laux Józsefnek. A második
koncerten a Petróleumlámpa ikonikus kezdőhangjait természetesen azon játszotta.
Nekem sajátos ötlet jutott az eszembe:
leírtam az összes, addig kiadott Omega-dal szövegét, legépeltem, s elküldtem
azokat egyeztetni Adamis Annának. Utólag a merész dolognak tartom, hogy 15-16
éves fiatal kölyök az akkor is (azóta is) óriási dalszövegírót, mit szövegírót:
költőt!) hogy merte megszólítani, de megtettem. Évekig leveleztünk, egészen a
Képzelt riportig küldtem el – kaptam vissza a javított szövegeket, olyan
megjegyzésekkel, hogy „mennyivel jobb az elhallás, mint amit írtam”. Nagy
bánatom, hogy ifjúkorom eme emlékei valahol az elmúlt közel ötven év alatt
elkallódtak valahol… A javított szövegeket a klubfoglalkozásokon elemeztük.
Persze nemcsak Omegát játszottunk, volt ott minden, Koncz Zsuzsa, Illés, Metro
– akiknek egyáltalán nagylemez jutott azokban az időkben. A számok mellé, elé
meg közben mindenféle történeteket meséltünk, az adott előadóról. Persze, az
adott buli nemcsak ebből állt, utána voltak táncra alkalmat adó órák is, a
klasszikus három gyors – három lassú összeállításban, és voltak olyan részek
is, amikor az igaz rock, a táncra akkoriban alkalmatlannak tartott kemény zene
is megjelent, hogy példát is írjak, a Black Sabbath-féle Paranaid ilyennek
számított.
Borsai Endre a következő nyáron
fantasztikus tettet vitt véghez: addig levelezett Presser Gáborral, amíg meg
nem egyeztek egy olyan találkozóban, amelyet a stúdióban tartottak. Endre a
szalagos magnójával (ZK-Grundig, aki nem vitt ilyet bulira, nem tudja, mit
jelent vagy 8 kilót cipelni…) rögzített több órás beszélgetést. A háttérben ott
voltak a zenei foszlányok, ilyen-olyan elemek, később ezt a Snuki című
zenekari, szöveg nélküli felvétellel tudtuk azonosítani.
Omega klubunk közben azért megmutatta
magát: bekapcsolódtunk a Pest Megyei Hírlap akkoriban jelentősnek mondható
beat-rock életet bemutató cikkeibe. A lap – akkoriban szintén egyedállónak
minősíthető – heti slágerlistát közölt. Na, ezt hónapok óta vezette a
Gyöngyhajú lány. A KISZT-től hetente kaptunk arra pénzt, hogy megvegyünk 20-20
újságot a szerdai lapszámból (mert abban volt a szavazólap) és ezt magam
töltögettem ki s adtam postára, persze, a zsebpénzemből meg a vasárnapi
munkákból szerzett alkalmanként 58-68 forintos kereseteimből kiegészítve… Így
elértük, hogy az általunk favorizált Az udvari bolond kenyere átvette a
vezetést… Nagy partnereink akadtak, az akkoriban e lapnál dolgozó Tamás Ervin
és Mészáros Sándor (Sunyó) újságírók személyében.
A mallorcai Omega-fellépés után a
következő nagylemezen szereplő Olyan szépen mosolygott lett az általunk
favorizált dalt, annak ellenére, hogy ezt az LP megjelenéséig nem is játszotta
egyetlen rádió sem.
Egyetlen problémánk maradt, méghozzá az,
hogy a klubunk a „hivatalos” megerősítést – akkoriban annak számított egy
pecsét – csak nem kaptuk meg. Valami mindig közbejött. Igazából mára már
kideríthetetlen miért – s az nem is zavart bennünket.
Óriási érdeklődéssel fogadtuk a nyáron
megjelent kislemezeket, és rettenetesen kíváncsiak voltunk a következő LP-re.
Az éjszakai országúton megítélése azóta is ellentmondásos. Szerintem úgy a
zenék, mint a szövegek kiérleltek, s valami olyan dimenziókba visznek, amelyek
akkor sem a könnyen értelmezhetőek közé tartoztak, messze túlmutattak az
aktuális slágerzenéken. Különösen igaz ez a szövegekre: ma egy divatos dalnak –
az akkoriakhoz képest, amikor 3-4-5 versszakból állt egy-egy zene –
gyakorlatilag nincs szövege, s ami van, az pont olyan, hogy egyetlen alkalommal
meg lehessen jegyezni. Ahol a boldogságot osztották – nem ez a színvonal… sőt…
(Ezt a mélységet egyébként az Omega később a Szvit majd az Időrabló szövegeiben
érte el – újra, már más szerzőkkel.)
A klub működése lassan esetlegessé vált,
ennek legfőbb oka az volt, hogy az alapító Endre 1971-ben elvégezte
érettségizett. Előtte még ott volt a tavaszi trauma, a szétválás. Ez valami
letaglózó erejű volt. Együtt elemeztük a korábbi lemezeket, a Spanyolgitár
legendát, a Tűzvihart, s próbáltunk választ találni arra, mi lesz az Omegával
Presserék után…? Valahogy levelezésem is abbamaradt Adamis Annával, de azért a
későbbi, már LGT-s Képzelt riportot még lektorálta…
