Mivel 2024 újra olimpiai év, tehát akkor... osztálytalálkozó!
Ennek helye: Nagykőrös, Toldi iskola, különterem
Ideje: 2024. október 12., szombat.
Érkezés: 11 órától
A pontos menetrendről még majd értesítést küldünk, és itt is olvasható lesz!
Az osztályunk - és az Omega
A nagykőrösi Omega-klub, amelynek működése az 1969-1972 közötti évekre tehető, s az akkori megyei újságon túl (Pest Megyei Hírlap) sajnos nem jutott túl a híre. Az osztályunknak azonban komoly köze volt ehhez, méghozzá Molnár Sala és személyemen keresztül. A klub alapításához szükség volt még az eggyel föntebbi osztályba járó Borsai Endre valamint Czira Lídia közreműködésére.
Tehát 1969-et írunk, már megjelent a
Trombitás Frédi nagylemez, s egész nyáron a Régi csibészek meg a gyönyörűséges
Naplemente szólt az akkori két rádióból (Kossuth. Petőfi). Előtte levő évben
Nagykőrösön, az ottani művelődési házban is koncertet adott az Omega, még
Wittek Máriával, a Trombitás Frédi LP, meg a korábbi sikeres kislemezek
anyagaiból. Mecky ritmusgitárt is kézbe fogott, bár már akkor is jóval többet
énekelt. Ez volt egyébként az első és mindmáig utolsó nagykőrösi Omega-koncert.
Vártuk, nagyon vártuk a karácsonyi időszakra beharangozott Tízezer lépés
albumot, és szombat esténként olykor ellátogattunk a helyi Toldi Miklós
Élelmiszeripari Szakközépiskola KISZ-klubjába (nem kell röhögni, akkor az volt)
és hol ilyen, hol olyan zenéket hallgattunk. Ezeket akkoriban – a maihoz képest
persze borzalmas minőségben – magnóval rögzítettük, középhullámról – ki a fenét
érdekelte a minőség, ha ZENE volt. Na, az Omega akkor is ZENE volt, minden
tekintetben zene.
Az Omega egy budapesti koncerten
Borsai Endre fejéből pattant ki a
gondolat, hogy ha már ennyire szeretjük (akkoriban inkább azt mondtuk volna:
imádjuk) a zenéjüket, miért nem alapítunk egy Omega-klubot? El is mentünk a
KISZ-titkárhoz (Czira Lídia) előadtuk az ötletet, s azonnal zöld utat kaptunk.
Endre valahogy és valahonnan megszerezte az együtteshez tartozó Adamis Anna
levélcímét, és levelezésbe kezdtünk. Ezt az engedélyt is megkaptuk! Közben
megjelent a Tízezer lépés, rongyosra hallgattuk ezt is, s a többi, időközben
előkerült angol nyelvű Rolling Stones-nótákat tartalmazó kislemezeket is (Bus
stop, Paint in black, stb.)
Aztán 1970-ben, március 19-én, Nagykőrösön, az ottani művelődési házban két koncertet is adott az Omega, még Wittek Máriával, a Trombitás Frédi LP, meg a korábbi sikeres kislemezek anyagaiból. Mecky ritmusgitárt is kézbe fogott, bár már akkor is jóval többet énekelt. Ezek volt egyébként az első és utolsó nagykőrösi Omega-koncertek. A már működő nagykőrösi Omega-klub képviseletében Saláva és Háry Miklóssal - meg a többi Omega-kub taggal - természetesen belátogattunk az öltőzőbe, és egy bádogdobot adtunk át az aznap névnapját ünneplő Laux Józsefnek. A második koncerten a Petróleumlámpa ikonikus kezdőhangjait természetesen azon játszotta.
Nekem sajátos ötlet jutott az eszembe: leírtam az összes, addig kiadott Omega-dal szövegét, legépeltem, s elküldtem azokat egyeztetni Adamis Annának. Utólag a merész dolognak tartom, hogy 15-16 éves fiatal kölyök az akkor is (azóta is) óriási dalszövegírót, mit szövegírót: költőt!) hogy merte megszólítani, de megtettem. Évekig leveleztünk, egészen a Képzelt riportig küldtem el – kaptam vissza a javított szövegeket, olyan megjegyzésekkel, hogy „mennyivel jobb az elhallás, mint amit írtam”. Nagy bánatom, hogy ifjúkorom eme emlékei valahol az elmúlt közel ötven év alatt elkallódtak valahol… A javított szövegeket a klubfoglalkozásokon elemeztük. Persze nemcsak Omegát játszottunk, volt ott minden, Koncz Zsuzsa, Illés, Metro – akiknek egyáltalán nagylemez jutott azokban az időkben. A számok mellé, elé meg közben mindenféle történeteket meséltünk, az adott előadóról. Persze, az adott buli nemcsak ebből állt, utána voltak táncra alkalmat adó órák is, a klasszikus három gyors – három lassú összeállításban, és voltak olyan részek is, amikor az igaz rock, a táncra akkoriban alkalmatlannak tartott kemény zene is megjelent, hogy példát is írjak, a Black Sabbath-féle Paranaid ilyennek számított.
Borsai Endre a következő nyáron
fantasztikus tettet vitt véghez: addig levelezett Presser Gáborral, amíg meg
nem egyeztek egy olyan találkozóban, amelyet a stúdióban tartottak. Endre a
szalagos magnójával (ZK-Grundig, aki nem vitt ilyet bulira, nem tudja, mit
jelent vagy 8 kilót cipelni…) rögzített több órás beszélgetést. A háttérben ott
voltak a zenei foszlányok, ilyen-olyan elemek, később ezt a Snuki című
zenekari, szöveg nélküli felvétellel tudtuk azonosítani.
Omega klubunk közben azért megmutatta
magát: bekapcsolódtunk a Pest Megyei Hírlap akkoriban jelentősnek mondható
beat-rock életet bemutató cikkeibe. A lap – akkoriban szintén egyedállónak
minősíthető – heti slágerlistát közölt. Na, ezt hónapok óta vezette a
Gyöngyhajú lány. A KISZT-től hetente kaptunk arra pénzt, hogy megvegyünk 20-20
újságot a szerdai lapszámból (mert abban volt a szavazólap) és ezt magam
töltögettem ki s adtam postára, persze, a zsebpénzemből meg a vasárnapi
munkákból szerzett alkalmanként 58-68 forintos kereseteimből kiegészítve… Így
elértük, hogy az általunk favorizált Az udvari bolond kenyere átvette a
vezetést… Nagy partnereink akadtak, az akkoriban e lapnál dolgozó Tamás Ervin
és Mészáros Sándor (Sunyó) újságírók személyében.
A mallorcai Omega-fellépés után a
következő nagylemezen szereplő Olyan szépen mosolygott lett az általunk
favorizált dalt, annak ellenére, hogy ezt az LP megjelenéséig nem is játszotta
egyetlen rádió sem.
Egyetlen problémánk maradt, méghozzá az,
hogy a klubunk a „hivatalos” megerősítést – akkoriban annak számított egy
pecsét – csak nem kaptuk meg. Valami mindig közbejött. Igazából mára már
kideríthetetlen miért – s az nem is zavart bennünket.
Óriási érdeklődéssel fogadtuk a nyáron
megjelent kislemezeket, és rettenetesen kíváncsiak voltunk a következő LP-re.
Az éjszakai országúton megítélése azóta is ellentmondásos. Szerintem úgy a
zenék, mint a szövegek kiérleltek, s valami olyan dimenziókba visznek, amelyek
akkor sem a könnyen értelmezhetőek közé tartoztak, messze túlmutattak az
aktuális slágerzenéken. Különösen igaz ez a szövegekre: ma egy divatos dalnak –
az akkoriakhoz képest, amikor 3-4-5 versszakból állt egy-egy zene –
gyakorlatilag nincs szövege, s ami van, az pont olyan, hogy egyetlen alkalommal
meg lehessen jegyezni. Ahol a boldogságot osztották – nem ez a színvonal… sőt…
(Ezt a mélységet egyébként az Omega később a Szvit majd az Időrabló szövegeiben
érte el – újra, már más szerzőkkel.)
A klub működése lassan esetlegessé vált,
ennek legfőbb oka az volt, hogy az alapító Endre 1971-ben elvégezte
érettségizett. Előtte még ott volt a tavaszi trauma, a szétválás. Ez valami
letaglózó erejű volt. Együtt elemeztük a korábbi lemezeket, a Spanyolgitár
legendát, a Tűzvihart, s próbáltunk választ találni arra, mi lesz az Omegával
Presserék után…? Valahogy levelezésem is abbamaradt Adamis Annával, de azért a
későbbi, már LGT-s Képzelt riportot még lektorálta…
50 éves találkozónk
Nem kevés szervezés után 2022. októberében újra a Takács-birtok, azaz a kunbaracsi Vörös Kastély volt a találkozónk színhelye.
Eég sokan eljöttek és nagyon jó hangulatban elevenítettük fel az 1968 óta eltelt éveket.
Egyben abban is megállapodtunk, hogy kicsit sűrítjük a találkozók egymásra követekezési idejét, azaz, kétévente próbálunk összejönni.
2012-ben a Vörös Kastályban találkoztunk
A 2008-as találkozó után sajnos, Nagykőrösön szinte megszüntek az olyan vendéglátó helyek, ahol egy-egy összejövetelt meg lehetbe tartani.
Így aztán kifejezetten kapóra jött Takács Misi javaslata, hogy ne Nagykőrösön, hanem a családjuk tulajdonába került kunbaracsi Vörös Kastélyban tartsuk a találkozót.
Volt, akit ez hozott el, de olyan is akadt, aki a megközelítés nehézkessége miatt oda már nem tudott eljönni.
Minden esetre, nagyon jó hangulatban töltöttük az időt 2012-ben is, ami ugye 1972-höz képest mégiscsak a 40. esztenő volt...
Néhány kép:
Volt osztályújságunk is: a Diárium
Az egykori 4/B már elsőben is nagyot villantott...!
Béry Andrással úgy döntöttünk, hogy csinálunk egy újságot. Persze, egyből iskola-méretben gondolkodtunk, de azért mégi kicsiben kezdtük: egy sima írógéppel, 4 példányt befűzve (tehát a második, a harmadik és a negyedik példány már indigóval készült!) mindenféle híreket kerestünk és persze találtunk.
Elég érdekes a dolog, de azért van beszámoló iskolai klubdélutánról, közöltük osztálytársunk, Koszecz Éva versét, természetesen foglalkoztunk a relativitáselmélettel. Aztán a megjelent négy szám után elmaradt valahogy ez a dolog, hogy a ballagásra mégiscsak szülessen egy utolsó példány...
Ennél már csak a nagyobb szerencse, hogy meg is maradtak...
Diárium 1 (1968)Diárium 2 (1968)
Diárium 3 (1969)
Diárium 4 (1969)
Diárium 5 (1972)
(A Diárium nevet Béry András hozta, nagyjából annyit tesz: napló)
Mindenféle, 1970-től...
Abban az időben más volt a fényképezés helyzete.
Mégis, akadtak felvételek.
Iskolai kirándulások, kollégiumi takarítás, klubdélután - van itt sok minden...
Zenéink, anno
A '72-es 4/B osztály tán a zenéiről volt a leghíresebb... Igazából beszélgetéseink óriási része szólt erről, volt ott magyar (természetesen a legtöbbször Omega) aztán mindenféle beat, rock, meg (ahogyan ma mondjuk) minden is.
Aki szeretne, itt elmerülhet a korabali zenékben...
Korabeli zenék, többségükben 1968-1972
Jelzem, hogy ezt a részt folyamatosan bővítem,
tehát rendszesen látogass vissza a korabeli és kiváló zenékért!
Nagykőrösi találkozó, 2008
Nagykőrös, egykori iskolánkban, 2008-ban találkoztunk utooljára (akkor még működött a Cifra Csárda). Ezen a találkozón több tanárunk is részt vett, érdemes átlapozni a képeket.
2017, találkozó a Vörös Kastélyban
2008 óta azért majdnem mindig sikerült összehozni a találkozókat. Persze, ez sohasem ment gond nélkül, hol ilyne, hol olyan probléma miatt egy kis pontatlanság azért volt, amikor előfordult.
Képek a 2017-es összejövetelről, ez is Kunbaracson, a Vörös Kastélyban tartatott...
Találkozó, 2020-ban, ismét a Vörös Kastélyban
Jó hosszú időn keresztül Takács Mihály és családja vendégszeretetét élvezhettük a kunbaracsi Vörös Kastélyban. A képeken a 2020-as találkozónk.
Találkozó, 2020-ban, ismét a Vörös Kastélyban
Néhány válogatott csoportkép korábbi talákozóinkról
Annak idején, 1972-ben, azt a vállalást tettük, hogy mi nem 5 évenként, hanem olimpiai időszaámítás szerint, azaz 4 évente találkozunk.
Sajnos, 1976-ról, 1980-ról nem készültek vagy nem maradtak fényképek. 2008-ból van az első, amelyet Nagykőrösön a Toldoban tartottunk. Utána - Takács Mihály, és felesége, Ágoston Mária (valamint gyermekeik) meghívására Kunbaracsra tettük át a találkozók színhelyét, a Takács család ottani Vörös Kastélya adott helyet ezeknek.
Változó volt a részvétel, a képek alapján lehet emlékezni...
A tanári levelünk
Tóth István 1972-ben, velünk, a végzős 4/B osztállyal kezdte pedagógusi pályafutását. Fantasztikusan nagy tudású embert és kitűnő tanárt ismertünk meg személyében.
Az egyik találkozóra levelet írt és hozzá mellékleteket is küldött.
Íme...:
A bolondballagás - meg még valami április 1 is...
Akkoriban (meg még talán most is) a hivatalos, öltönyös, díszes ruhás ballagási ünnepség előtti napok egyikén bolondballagást is rendeztünk.
Mindenféle hülye ruhákba öltöztünk, afféle megidezéseként zsengébb korunknak.
A mi osztályunk volt az, amely (jó akkori pénzért, vagy már a fene se tudja, pontosan miért) a Múzeumkertben legelésző juhnyáj vezérlő szamarát is megszerezte.
A legnagyobb sajnálatunkra nem fért be a liftbe, pedig úgy bevittük volna valami finom kis órára...!
Tablóképek, 1972-ből
Ballagásra készített tablóképek (vagy valami olyasmik...)
Amúgy a sohasem elkészült tablónkról, amely térbeli alkotásként, őseredeti terveink szerint atommodellként függött volna a Zsibongóban.
(Addíg, amíg valaki le nem szedi, a tablók nem örökéletűek.)
Aztán, mint olyan sok akkori - és nagyon helyesen formabontó meg világmegváltó - terveink közül, ezt (sem) sikerült megvalósítanunk.
Itt tudod a képeket nézegetni:
4/B - 1968 -1972. Toldi, Nagykőrös
1968. szeptember 1. napján kezdte meg tanulmányait a később 1972-ben végzett 4/B osztály, az akkori nevén Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskolában, Nagykőrösön.
A Hősök tere sarkán kezdtünk.
Iskolánk 1968-ban
De rengeteg helyen voltunk: a testnevelés órákat jó időben a Kinizsi sporttelepen, (oda kiérni a 10 perces szünet alatt, és még átöltözni, hogy utána jöjjenek a gyilkos 400 méteres körök...) telente meg az akkori Arany János Általános Iskola Mentovich utcai épületében teljesítettük. Hetente egy nap gépműhelyi gyakorlatokra az Encsi utcába jártunk. A fiúkollégium az akkori már/még torony nélküli régi Postapalotában volt, a lányok az Arany János utcában laktak. És voltak még externátusok is, többek között az Eötvös utca sarkán, a piac mellett.
1970-től már az akkor megépült, mostani iskolaépületben tanultunk, és 1971-ben a kollágium és az externátus is a Ceglédi útra költözött, mi már innen ballagtunk, itt érettségiztünk.
Ballagásunk, a Cifrakertben
Osztálynévsor, 1972-ben
Ágoston Mária (Takács Mihályné)
Ballai Ottó
Barkó Balázs (†)
Bartha Ilona (Kissné Bartha Ilona)
Béry-Valentini András
Boros Tamás
Bujdosó Ilona (Ember Istvánné)
Dávidházi Julianna (Szoleczky Jánosné)
Demeter Tibor
Gúthy László
Háry Miklós
Karácsonyi Ágota (Schiszler Antal Pálné)
Kardos Mihály
Kepics Valéria (Samu Béláné)
Kiss Ágnes (†)
Kiss Magdolna (Pessek Péterné)
Koszecz Éva (Enzsel Józsefné)
Ladányi Judit
Láng Péter (†)
Lauter Mária (Fajth Mihályné)
Lukács Margit Demeter Tiborné
Molnár Sándor
Pócsi Ibolya (Koch Péterné)
Rácz Tamás (†)
Réz Erzsébet (Czövek Gyuláné)
Roszik János (†)
Sólyom Margit (Tóth Lászlóné)
Takács Mihály
Vincze Ágnes (Roszik Jánosné)
Annak idején, 1968-ban
jóval többen kezdtünk, és később is csatlakoztak osztálytársak hozzánk.
Antal
Attila az 1. osztályt járta velünk, ugyanígy. Kovács Ferenc is. Lőrincz Ilona a
2. osztályban került máshová. Berényi József Budapestről érkezett, és oda is
tért vissza. Elekes Magdolna inkább gimnáziumi tanulmányokat folytatott később,
Kalmár Katalin is velünk kezdett, de már az első félévben máshová távozott.
Sajnos,
halottaink is vannak.
Kiss Ágnes már az első találkozónkra sem tudott
eljönni, tragikus hirtelenséggel vetett véget életének.
Őt Barkó Balázs követte.
Emléküket itt is őrizzük!
Ülésrendünk ez volt 1972-ben:
A szöveg alsó sorában szereplők ültek a táblánál...
Egészen komoly irodalmi alkotásokat is megjelentetett az osztályújságunk, a Diárium.
Íme, Koszecz Éva verse, 1968-ból.
Ez a webhely tehát az osztályra vonatkozó, akkor (és tán ma is) fontosnak tűnő dolgokat őrzi.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)